A tollaslabdázás, az egészséges életmód és a matematika kapcsolata

Az iskolánkban már hagyománya van a tollaslabdázás oktatásának. Erre a korábbi években elért sok-sok siker is feljogosított bennünket.

Az iskolai pedagógiai programunkban is szerepel, mert nagyon sokoldalúan fejleszt. Játékos formában segíti a gyors gondolkodást, a reflexek fejlődését, a matematikai fogalmak rögzítését (páros-páratlan), fejleszti a tartós figyelmet, a mozgáskoordinációt, a kitartást, az állóképességet, a kommunikációt, a társas kapcsolatok kialakítását, a szülő-gyermek kapcsolat szorosabbá válását, az önállóságot, és még sok olyan terület érint, amelyek a gyermekek fejlődését teszik lehetővé.

Programunkban 25 alsós kisdiák vett részt.

Ők nem csak a délelőtti heti egy testnevelés órán foglalkoztak a tollaslabdázással, hanem délutánonként is visszajártak. A tanulmányi átlaguk pedig – rácáfolva a kétkedőkre -, nem csak nem romlott, hanem még javult is. A legtöbben 4,4 fölötti átlagúak. Tizenegyen kitűnő tanulók. Csak négy fő nem éri el a négyes átlagot.

Azaz, a tollaslabdázással töltött idő nem vált a hátrányukra.

A gyerekek szívesen jöttek vissza délutánonként, s gyakorolták a pályamozgást, és az egyes ütésfajtákat, technikákat.

Ami főként lelkesítette őket, az a játék volt. Nem csak párokban, hanem csapatban is játszottunk: pl.: forgóztunk, ütővesztő váltót játszottunk, memóriajátékos csapajáték volt, labdaszerző játékot, pontszerzőt, dobókockásat, cseretollast, csapatváltót, stb.

Azért, hogy lássák, hová lehet fejlődni annak, aki komolyan dolgozik, még ősszel, november 3-án lehetősége nyílt megtekinteni a Magyar Nemzetközi felnőtt Tollaslabdaversenyt Budaörsön. Elámultak a gyors labdameneteken, az erős lecsapásokon, jó védekezéseken. Közben egy-egy versenyzőtől autogramot is kértek. Sőt, két magyar versenyzővel, Sárosi Laurával és Krausz Gergővel beszélgettek, és közös képeket is készítettek.

Majd készültünk a december harmadikai Mikulás Kupára, ahol a Téapó adta át a díjakat.

Nagy kihívás volt számunkra az először megrendezett U11-es csapatverseny. Az első fordulóra december 9-én Seregélyesen került sor. Pécsről, Érdről, Verőcéről, Budapestről is érkeztek csapatok. Erre természetesen külön készültünk, hisz egészen másként kell párosozni, mint egyéni mérkőzést játszani. Más a taktikája. Persze, még sokat kell gyakorolni, hogy az elmondottak rögzüljenek is. Az egyéni és a páros mérkőzések mellett csapatváltóversenyben is összemérték az erejüket a csapatok. A dobogóról még lemaradtunk, de a tanulás volt a lényeg.

 Aminek nagyon örültem, hogy új barátságok alakultak ki, s mikor más versenyen összetalálkoztak, pl. a Hódos Tamás csarnokban Budapesten vagy Pécsen, már ismerősként köszöntötték egymást, s szívesen beszélgettek, vagy épp ütögettek egymással bemelegítés gyanánt.

A tavaszi fordulóban, március elején Pécsre utaztunk. Sajnos többen is influenzával küszködtek, vagy épp lábadoztak, néhányan pedig épp korosztályt ugrottak. Így csak egy csapatot tudtunk indítani. Ők nagyon becsületesen helyt álltak, bár a dobogóról ismét lemaradtunk.

Közben a diákolimpiai versenysorozatra csak házi verseny megrendezésével tudtuk eldönteni a résztvevőket. A megyei diákolimpián a betegségek miatt többen nem tudtak elindulni. De az alsósaink közül 13-an ott tudtak lenni. Heten pedig tovább jutottak a területi döntőre, s onnan pedig hatan az országos döntőben vehettek részt. Sajnos akadt két kislány, akik betegség illetve más országos versennyel való ütközés miatt kihagyták ezt az eseményt.

Az országos döntőben Besze Liliána Hanna 3. helyet szerzett, míg ketten VII, és egy-egy fő pedig X. XII. ill. XIII. helyen végzett.

A munkát tovább folytattuk, versenyekre jártunk, hisz versenyre csak versenykörülmények között lehet igazán jól felkészülni. Voltunk Budapesten, Érden, Zamárdiban és helyben.

A Magyar Bajnokságon az U11-es korosztályban a lányoknál Pinke Anna nyakába került az egyik bronzérem. Az U13-asoknál indult a Kovács Laci, aki egyéniben a 3. párosban pedig a második helyen fejezte be a versenyt.

Néhány kislánnyal még Szlovéniában, Lendván is versenyeztünk. A középmezőnyben végeztek.

Az év végén pedig ismét megrendeztük a szülő-gyerek páros versenyt, melyet nagy izgalommal vártak a gyerekek. Sajnos a szülők közül még mindig többen is óckodnak a nyilvános szerepléstől. Pedig a gyermeküknek roppant fontos lenne a közös játék.

Összességében a programot én hasznosnak tartom, a célját elérte, mert ezek a gyerekek szívesen mozognak, játszanak. Ráadásul a képességeik is fejlődtek a foglalkozások során.

Folytatni fogjuk jövőre is.

Seregélyesi Baptista Általános Iskola és AMI