Kalandozások Rejtvényországban

A Kossuth Lajos Baptista Általános Iskola kiemelt tehetségterületei között nem szerepel a matematika-logika területe. Ennek ellenére fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek ezen a területen is plusz ismereteket szerezzenek, tudásukat gazdagítsák, mélyítsék.

Mindezekért szeretnénk, ha a hagyományos szakköri formákon túl más lehetőségekkel is találkoznának. Műhelymunka keretében második éve foglalkozunk táblajátékokkal, a MATEHETSZ által támogatott csoportos foglakozás keretében bevezethettük a robot programozás alapismereteit, a belső pályázat segítségével pedig játékos formában ismerkedhettünk a rejtvényekkel.

Az ötlet:

Az ötletet egy felvételi elbeszélgetés adta, ahol is a harmadik körös megmérettetésben egész napos AC lebonyolítására került sor, ahol már nem volt elég, ha valakinek remek ajánlásai, végzettségei vannak. Az számított, hogy a szituációs feladatokban, teszteken, a problémamegoldást igénylő feladatokban hogyan teljesít az ember. Nem volt könnyű….

Ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy elég-e, ha csupán a feladatok megoldására tanítjuk gyermekeinket, vagy ezen túl lépve feladatunk-e a fenti megmérettetésre való felkészítés? Melyikkel neveljük leginkább az éltre őket?

A másik dolog, ami megfogalmazódott bennem, hogy tényleg csak a direkt tanulás által közölhetünk ismereteket a gyerekekkel? Vagy a játék által is elérhető ugyanaz az eredmény? Ennek vizsgálatára a programba két olyan területet építettem be, melyek tanítása nem csak általános iskolás, hanem középiskolás szinten is gondot okoz. Ez a térgeometria és a kombinatorika- valószínűségszámítás tanítása.

A harmadik dolog a játék szerepe a gyerekek életében. Tényleg szükség van –e a gyerekek amúgy is túlterhelt napja mellett arra, hogy 8.9. órában még ismereteket tömjünk a fejükbe? Vagy arra van szükség, hogy játszanak, együtt legyenek, kikapcsolódjanak?

A programról

A programot nem részletezem. A jógyakorlati adatlapon láthatóak a részletek.

A megvalósításról:

A programot 7. osztályosokkal kezdtem el, és valósítottam meg. Sajnos, ők kevesebben (6 fő ) vette részt benne, hiszen ebben az évben már csak az egyik osztályt vihettem tovább ezen az évfolyamon. Nehézséget okozott a csoportbontás megszűntetése, így az eddig gyorsabban haladó pár gyermek mellé megkaptam még több mint 20 főt, akiket nehezen lehetett motiválni.

A 6 fő azonban nagyon lelkesen vett részt a foglakozásokon. A program tökéletesen kiegészítette a hagyományos szakköri munka monotonitását, új lehetőséget nyitott meg a gyerekek előtt. Sok új eszközzel lettünk gazdagabbak, sok programon vehettünk részt.

Kíváncsi voltam, hogy alsóbb évfolyamon is működik-e a program? Az 5. évfolyamon 10-12 lelkes diák kapcsolódott be a játékos foglakozásokba. Nagyon szerették. Gyakran hangzott el a kimerítő versenyek közben, a mikor játszunk már felkiáltás.

Javításra szorul:

Ami javításra szorul a programba, az a tananyag mennyisége. Túl sok témát terveztem. Sokkal kevesebbet kell, és alaposabban. Ezen kívül a gyermeki fantázia határtalan, így építeni kell arra is, hogy a gyerekek önálló ötleteit beépítsük a műhelymunkába. Hadd tervezzenek, gyártsanak rejtvényeket és hozzanak játékokat!

Amit még változtatnék a programon az az, hogy dupla órákat terveznék. A 45 perces időkeret rendkívül kevés. Mire elmerülünk a játékban, már el is szalad az óra.

A lazító programokról pár szóban:

A program során igyekeztünk sok helyre eljuttatni a gyerekeket. A matekosaink egész évben szorosan együttműködtek az ének-zenei műhely tagjaival. Mivel a gyerekek személyében több helyen is átfedés volt, kellet is ez az összefogás, szervező munka. Együtt kirándultunk, együtt versenyeztünk, együtt nevettünk, vagy éppen szomorkodtunk.

Továbbá egyéb pályázati forrással is kiegészítettük a kapott keretet, illetve iskolánk igazgatója is támogatta tevékenységeinket.

Jártunk együtt vakszínházban, kirándultunk a Fővárosi Nagycirkuszba. Részt vettünk a Medve Szabadtéri Matekversenyen.

Záró kirándulásként a debreceni Agóra látogattunk, ami maradandó élményt okozott felnőttnek, gyermeknek egyaránt.

Az utolsó momentumra június 14-én került sor, amikor is az ötödikesek egy részével a kisújszállási Kumánia fürdőbe látogattunk el. Nagyon megható volt látni azt a kislányt, aki életében először járt fürdőben. A többiek óvón kísérgették a medencében. A Kumániától ajándékba csúzdajegyeket kaptunk. Felejthetetlen pillanatok voltak.

A közösség építése:

A közös játék és élmények még inkább egy csapattá kovácsoltak bennünket. Nem csak a műhelyen belül, hanem műhelyek között is elindult az együttműködés, együtt munkálkodás.

A jövő:

A jövőnk borzasztóan bizonytalan. Pedig a fent leírtak egyértelműen bizonyítják, milyen nagy szükség van a programra.

Szeretnénk kérni a Baptista Szeretetszolgálat vezetését, hogy munkánkat belső pályázat segítségével továbbra is támogassa.

A másik bizonytalanság abból adódik, hogy szakember hiánnyal küzdünk. A jövő tanévben két matematika szakos fogja ellátni a 10 felsős tanulócsoportot. Ez azt fogja jelenteni, hogy délelőtt annyi óránk lesz, hogy fizikai és mentális képtelenség a délutáni plusz foglakozások megvalósítása. Pedig igen is szüksége lenne az egyéni és kiscsoportos megsegítésre, illetve mentori, tutori rendszer kiépítésére.