„Olyan, mintha a családommal lennék. A 11 tagú családommal”

Ez a mondat a csoport egyik tagját idézi. A tanulmányi kiránduláson hangzott el, s egyértelműen tükrözi a gyerekek összetartozását. Zenegér, énekkari tehetségcsoport munkájának reflexiója.

Kiemelt célunk volt a tanulók személyiségfejlesztése a játék, a játékosság és a zene erejével. Nehéz szembesülni korlátainkkal, azokat elfogadni, kezelni tudni. A felnőttnek is, gyereknek még nagyobb és ijesztő feladat. Művészeti, előadói tevékenységet folytatni azonban önismeret, önkontroll, önfegyelem, önbizalom hiányában nem, vagy csak kevésbé hitelesen lehet végezni. Tanulóink nagyon sokat fejlődtek a tanév során ezeken a területeken. Mértékét leginkább a szereplések és énekkari próbák hangulatának változásán lehet lemérni. A tanév elején még meg kellett küzdenünk azzal, hogy a gyerekek gyakran szóvá tették, hogy ők a szabadidejüket áldozzák fel egy-egy foglalkozásra. A tanév végére azonban kedvük fokozódott, igényelték a közös játékot, beszélgetéseket, programokat, nem csak az előre tervezett foglalkozásokon, hanem minden kóruspróbán. Sokkal kevesebb lett részükről az elégedetlenkedés, kritika, több lett a nevetés, tervezgetés, ötletelés.

A kölcsönös tisztelet és tolerancia területén is eredményeket értünk el. Sokkal több szeretettel, elfogadással fordulnak ma egymáshoz; a szünetekben is keresik egymás társaságát. Egyik tanulónk balesetet szenvedett, így egy időre kerekesszékbe kényszerült. A próbákat, foglalkozásokat lehetőségeihez mérten látogatta, a többiek pedig azt tervezgették, hogyan tudják segíteni őt. A kiránduláson versenyeztek, ki tolhatja, segíti öltözni, stb. Nyitottabbak egymás problémái felé, megoldásokat keresnek, vagy egyszerűen együttérzésükkel „támogatják” egymást.

A szülőket is sikerült mellénk állítani, látogatták programjainkat, megérezve azt, hogy nem egyszerű közös énekelgetésről van szó, hanem sokkal többről. Látogatták programjainkat, segítették munkánkat, volt, aki más településen tartott koncertekre is elkísért minket.

A hangképzési gyakorlatok, próbák során jobban megismerték a tanulók saját hangjukat, valamint társaik hangját. Természetesen az összehasonlítás némi konfliktushelyzetet, szorongást is okozott, melyet folyamatos munkával, megerősítéssel, a pozitívumok kiemelésével kellett oldani. A második félév során már önmaguk is reálisabban gondolkodtak azon, ki melyik szólószerepet vállalhatja, melyik szólamot énekelheti. Igyekeztünk mindenkit sikerélményhez juttatni.

Nagy hangsúlyt fektettünk az egyéni énekhang fejlesztésére is. Ennek eredményét a szólószerepeknél és énekórákon is megfigyelhettük.

A csoport együtthangzása nagyon sokat fejlődött, pontosabb intonáció, tiszta közös hangzás, helyes artikuláció, érthető szövegmondás, nagyobb magabiztosság jellemzi őket. Míg tanév elején egyszólamú darabokat adtunk elő, a második félévben a kánonokon keresztül eljutottunk a többszólamúsághoz. Deák –Bárdos Tamás: Kecske-fecske csevegés darabjához is. A gyerekek sokkal szívesebben énekelnek együtt, mint tanév elején, fellépésekkor kisebb a szorongás, több a mosoly.

A tanév során három állomásos kórustalálkozót szerveztünk, a lepsényi Fekete István Általános és Művészeti Iskola, valamint a polgárdi Széchenyi István Általános Iskola, Gimnázium és Művészeti Iskola énekkarosaival. Ezáltal tanulóinkban az elszigeteltség érzését sikerült oldani. A kortársak, „sorstársak” megismerése, velük való beszélgetés sokat lendítet személyiségük fejlődésén, motivációt adott.

Találkozót szerveztünk Boczka Dorina, régi kórustagunkkal, aki a 8. osztály elvégzése után most zenei középiskolában tanul. Elmondta élményeit, tapasztalatait, egy délutánt töltött a tanulókkal, és nem utolsó sorban másnap egy szereplés erejéig beállt hozzánk énekelni. A polgárdi Clara Voce Vegyeskarral kialakított kapcsolatunk során azt is megtapasztalhatták a gyerekek, hogy a kóruséneklésnek a közoktatásból való kikerüléssel nincs feltétlenül vége, annak folytatásában számos lehetőség nyílik az ember előtt, akár ismerkedés, akár továbbtanulás, szabadidős programok tekintetében.

Hangszeres tanulókkal randevúztunk a tavaszi zenei találkozón, ahol iskolánk tanulói zenei produkcióikat adták elő, valamint a pedagógusok előadása is példát adott a gyerekeknek.

Egy előadói csoport motorja a sok szereplés. Számos alkalommal részt vettünk Intézményünk és településünk programjain. Ezáltal elköteleződnek a gyerekek a társadalmi munka, társadalmi jelenlét iránt. A pályázati idő alatt tizenhat fellépésünk volt, a tanév zárásáig ezt megtoldjuk még kettővel. Így a gyerekek előtt is mindig volt kitűzött konkrét cél.

A tanulmányi kirándulás örök élmény marad tanulóink számára. A martonvásári Beethoven Múzeumban érdeklődéssel figyelték a zenei és történelmi műtárgyakat, kérdéseket tettek fel azokkal kapcsolatban, a klasszicizmus koráról, Beethovenről a zenei nevelésről. Előkészítő munkánknak köszönhetően igazán nyitottak voltak erre a programra is. A parkban egy kis rögtönzött koncerttel ünnepeltük a zenéhez való kötődésünket. Még hallgatóságra is akadtunk.

A színházi látogatás során, mivel a díszletekkel teli színpadot, az öltözőket, a kikészített kellékeket is megtapasztalhatták a gyerekek, érdeklődésük nagyon megnőtt a színházi munka iránt. A varrodában is látogatást tehettünk, valamint egy táncos énekpróbára is bekukkanthattunk, ahol általános iskolás korú gyermekek dolgoztak az egyik előadáson. Ez utóbbi személyes kötődést is adott az esti előadás megtekintéséhez, amely megkoronázta a napi programot.

Farkas Gyula Baptista Általános Iskola