A Pannonhalmi Béla Baptista Általános Iskola a Baptista Szeretetszolgálat intézményeként inkluzív, befogadó szemléletű oktatási intézmény, Akkreditált Kiváló Tehetségpont. A Pannonhalmi normál tantervű általános iskola, de emellett alapvető célkitűzésünk, hogy neveljük és oktassuk a sajátos nevelési igényű, kiemelt bánásmódot igénylő – eltérő fizikai, idegrendszeri adottságokkal és eltérő tanulási képességekkel rendelkező – gyermekeket a másság elfogadását segítve. Nagy hangsúlyt fektetünk az elmaradások, hiányosságok egyéni és kiscsoportos, tanórai illetve tanórán kívüli korrekcióján túl a kiemelkedő képességek, egyéni érdeklődések kibontakoztatására, a tehetséggondozásra. Hisszük, hogy minden gyerek valamiben tehetséges. Azt tapasztaljuk, hogy sokszor azonban mégis e tehetségígéretek nem kapják meg a kellő figyelmet a világtól, unikális voltuk így örökre rejtve marad. Társadalmi felelősségünk az attitűdváltás. Új horizontok szükségesek egy színesebb, egyenlőbb világért. Eme – társadalmi – inklúzióba vetett hitünk vezetett minket arra az útra, melynek egy állomása a BTST tehetségsegítő pályázatának megvalósítása.
A 30 órás program alapját a Balás Eszter – féle komplex művészetterápiás módszer képezte. E művészeti terápia egy olyan alternatív képességfejlesztő módszer, amely segíti a különböző okokból sajátos nevelési igényű tanulók közösségben való oktatását, nevelését, emellett teret nyújt a tehetséges tanulók fejlődésének, kreativitásuk kibontakoztatásának is a művészi tehetségtípus teljes skáláján: mozgás, képzőművészet, zene.
Tapasztaltuk, hogy a terápia a kreativitás fejlesztésével a személyiségben olyan változásokat idézett elő, amelynek segítségével a sajátos nevelési igényű (autista, egyenetlen részképesség-fejlődésű, hiperaktív, szorongó, kommunikációjában súlyosan akadályozott, diszlexia-, diszgráfia- és diszkalkulia-veszélyeztetett, figyelemzavaros, stb.) gyermekek beilleszkedése, magatartása, figyelme, az ismeretszerzésben nyújtott teljesítménye fejlődött.
Három alappillére az említett ének-zene, mozgás és az ábrázolás. A terápia indirekt módon fejtette ki hatását, központjában az alkotótevékenység, mint önkifejezési eszköz állt, kiemelt szerep jutott a kommunikáció fejlesztésére.
Célzottan, sérülés-specifikusan alakítottuk ki a foglalkozások terveit:
Autista tanulóink esetében kiegészítő terápiaként alkalmaztuk, itt fontos cél a tevékenységek reciprocitásának elősegítése, illetve a művészet, mint kommunikációs eszköz kihasználása a fejlesztés során.
Részképességzavarokkal küzdő (diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás, kevert zavaros) tanulók esetében a sérült részképesség korrekciója volt célzott művészeti eszközökkel.
Magatartászavaros, szorongó gyermekeink számára a csoporthelyzet bírt fejlesztő hatással, ezt használtuk ki terápiájuk során.
A terápiás módszert több éve sikeresen használjuk intézményünkben, de e pályázat segítségével bővíteni tudtuk az eszköztárunkat, illetve biztosítottá váltak a személyi feltételek.
Sok éves tehetségsegítő és terápiás munkánk során rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk, ám az utóbbi év munkája a szemléletünkben is maradandó változást hagyott.
Sokan sokféle válasszal álltak már elő a kérdést illetően. Renzulli, Gardner, Tannenbaum, Mönks és még sokan mások próbálták megfejteni a tehetség mögött megbúvó „faktorokat”, ki-ki a saját világnézete, vérmérséklete, munkássága által diktált prioritásokat hangsúlyozva.
Czeizel Endre például az átlagon felüli képességeket kettéválasztja specifikus és általános értelmi képességekre, és a környezeti faktorok közé beemeli a társadalom szerepét, kilencedik faktorként pedig megjelenik a „sors” faktor.
Csíkszentmihályi, Rathunde, és Whalen, tovább szélesítik a gondolatkört. A tehetséget szerintük 3 tényező határozza meg: ezek a személyes tulajdonságok, a kulturális elvárások, valamint a társadalmi elismerés. Utóbbi pedig azoktól az emberektől függ, akik eldöntik, mi tekinthető értékesnek. Hangsúlyozza, a tehetség fogalmát nem lehet különválasztani a társadalmi és kulturális hatásoktól, mégis az egyéntől függ annyiban, hogy képes-e maximális teljesítményt nyújtani.
Minél több ismeretünk lett a tehetségről, illetve annak „gondozásáról”, annál nagyobb lett az űr. Minél nagyobb eszköztárral, tudással rendelkeztünk e téren (is), annál inkább sejlett a dolog fonákja, esetlegessége.
Egyik tanévnyitó értekezletünket a talentumokról szóló példázattal kezdtük:
”14Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. 15Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. 16Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. 17Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. 18Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. 19Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. 20Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. – 21Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 22Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. – 23Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 24Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál.25Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – 26Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam.27Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza.28Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! 29”
Akkor ott, mélységesen megrázott bennünket a mondat, hogy „akinek van, annak még adnak, akinek nincsen, attól még azt is elveszik, amije van30”(Mt 25, 14-30). Igazságtalannak éreztem.
De azóta sok minden változott bennünk és az iskolánkban, sőt talán a baptista iskolákban is. Visszanyúltunk tehát az Igéhez, bizalmat szavaztunk neki. Azt valljuk, hogy nem az ember, nem az iskola és nem is a tudomány feladata a tehetség meghatározása, kiválasztása. Mi csupán annyit tehetünk, hogy segítjük a ránk bízott gyermekeket abban, hogy a saját talentumaikat megfelelően tudják fialtatni. Azt a tanulót is pont úgy támogatjuk, akinek a „Gazda” tízet adott, és azt is, akinek csak egyet, hisz az is kincs! Ez nem érdemünk, kötelességünk. Ebből a munkából pedig tapasztalataink szerint a szó legszorosabb értelmében, a várakozásainknak, és olykor a józan észnek is ellentmondó csodák születnek. Szerezhetünk sok tudományosnak mondott ismeretet, és tanulni is fogunk még sokat, de a legfontosabb leckénk, ami mindennek az alapja a tehetséggondozás terén is, hogy „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” (Jn 13,34)
Köszönjük mindehhez a Baptista Tehetségsegítő Tanács áldozatkész munkáját.